Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

292 Petőfi-Könyvtár 307. 1., Felhő és csillag 361. 1., Éj van 383. 1., Ha az isten 405. 1., Elnémult a fergeteg 406. 1. és Milyen furcsa álmám 411. 1., mind ezekben az ifjonti felfogás, a valóságos és nem csinált érzelem szerencsés kijelentése s a forma tisztasága egyaránt dicséretes, a „Búm és örömem" czimű dalnak (363. 1.) második fele mind a könnyüség, melylyel szerző nehéz formákban szabadon mozog, mind a gondolat gyöngédsége tekintetében remek. Végre meg kell még jegyeznünk, hogy Petőfi költeményeit épen akkor adta ki, midőn költészetének egyik átmeneti szakát éli, s az 1846-iki versei közt alig találunk már népdalt, s uj hang üti meg fülünket; a költő phílosophálni kezd, kebelében felébredett „azon felbontási és fejtegetési szellem, mely éles elméjű talányokban gyönyörködik, s eredményeit jelmondatokban és gnomákban szereti letenni, s mely nem a kardnak, de a tőrnek vagy késnek élivel szándékozik behatni az élet és természet titkaiba". Mily fordulatot veend Petőfi ezen uj phasisában, melynek kezdetén áll, azt nem lehet előre meghatározni; annyi bizonyos, hogy költői ereje még mindig növekedésben van, s azért bátran jósolhatjuk, hogy ezentúl is oly szerencsével fog haladni költői pályáján, mint eddigelé." Május 9. Pesti Hirlap. 877. sz. 302. lapon a hirdető rovatban : „Pótlék Petőfi összes költeményeihez! Geibel Károly pesti könyvárosnál megjelent: „A helység kalapácsa". Hősköltemény négy énekben, irta Petőfi Sándor. Borítékba fűzve (velinen) 36 kr. p. p." Május 9. Erdélyi Hiradó. 246. sz. 298. lapon egy Nyárádi nevű Erdélyi J. Népdalok és mondák cz. könyvét ismertetvén, többek közt ezt irja: „Az oly igen kedves, sajátságos és érdekes számos pusztai és haramja-dalok közül csak az ismeretes alföldi juhászlegényre hivatkozom, 's társát, egy újabbat ide igtatom. II. kötet 423. dal: