Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

284 Petőfi-Könyvtár „Vágd a földhöz silány dorombodat" mondja költőnk Az Utánzókhoz (227. 1); fordító kevésbbé költőileg kép nélkül így: Und wirf ihn weg den falschen Wahn (61. 1.); „A szép vidéknek" czimű nagy szépségű dal egy félreértés által egészen kivétetik helyes értelméből. Petőfi kedveltje szemét gyönyörűnek mondja, de csakhamar visszavéve szavát, folytatja: Gyönyörű ? nem ! Csak azért sem az, mert Hazugságban hagytál engemet (381. 1.) Dux ellenben: Wie mich deines Auges Pracht entzückt! Nein ! entzückt! nein, nein, das hat es nimmer, Lüge hat daraus mich angeblickt (79. 1.) Ugyané darabban a vég előtti versszakban lényeges különbség van az eredeti és fordítás közt: Te leányka, az én csillagom vagy S tőlem senki nem tilthatja meg Ha keblemre nem tűzhetlek is, hogy Szemeimmel ne kisérjelek. Du o MSdchen I bist mein heller Leitstern, Dir will ich mein Leben weih'n. Kann ich dich an meine Brust nicht schliessen, Hefte ich mein Aug' an deinen Schein. Az „Élet, halál"-ban (251. 1.) ezen a lány ajkán véghetetlen szép és gyengéd verspár: Hisz én már téged rég kisérlek, Van érted titkos bánatom — így adatik: Und weisst du nicht, dass ich dich lang schon such', Dass ich dich liebe fort und fort? (90. 1.) A magában is már nyers végső szak az „őrült"-nek kihagyása, s a „szolgá"-nak sokszorozása által kellemetlenül nyersebbittetik :