Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

264 Petőfi-Könyvtár tekintélyes ajánlólevél kíséretében, mond ő, bátran nyújthatjuk azt át a t. olvasó közönségnek." Kár, hogy a szerkesztő tekintélyre, kit senki sem ismer, támaszkodva tesz valamit, nem maga fejétől, mert hol van ekkor az önállás ? Egyébiránt ki legyen azon elsőrangú költő, ha csak valahol nincs olyan Frankenburgnak dugaszban Budán, mi nem is gyaníthatjuk. Mert ő az elsőranguak közül már többeket kiparódiázott még a Rajzolatokban, Pesther Tageblattban, sőt paródiáz még ma is helyen kivüli dicséreteivel. Jó volna azért, ha ezen nem ismert tekintélyek nevét kitenné, hogy látnók, kik legyenek az Életképek inspirateurei, láthatlan fejei, kikbe a magával jóltehetlen, önállás nélküli szerkesztő veti reményeit; s meghajtanék magunkat. A beszélyre nézve, egyes helyeken kivül, melyek leginkább a nép erkölcsét rajzoló vonások, például, mikor Julcsa megvallja a tanyai gányó idősb fiának, hogy neki van szeretője, s „a becsületes jegény azóta egy szóval sem terhelte", stb. nem vagyunk egy értelemben a szerkesztő tekintélyével. Mi igen tudjuk, hol kell becsülni Petőfi tehetségét: de ez még bizon nem az elbeszélési mező. Előadása néhol köznapilag alant jár a fölvett tárgyhoz képest, néhol egészen magas nyelven szól, mint például az öreg nagyapa e szavaiban : „A lassanként elhervadt remény ugy fekszik az ember kebelében, mint valami meghalt szép fiatal leányka, homlokán az emlékezet fehérrózsa-koszorujával." Az elbeszélés menete szorosan puszta történeti, melyben minden elmondatik a maga rendén, a mint lefolyt, s igy kevéssé támaszt költői érdeket; mert ilyen érdek leginkább ott ébresztetik, hol nem annyira megtörténtnek, mint inkább előttünk történőnek látszik az egész, már pedig ha nem csalódunk, ez a novellának fő különböztető vonása; mely e szerint valami közép nem drama és epicum között, mikép lyra és epicum között a ballada." Márczius 21. Jelenkor. 23. sz. 134. lapon : „Megjelentek Petőfi összes költeményei pompás díszkiadásban ; — a mű kiálitása ollyan, minőt még magyar