Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

256 Petőfi-Könyvtár A 24-dik lapon a fiút anyjával következő párbeszédben találjuk: Borics: Halj meg tehát, és kárhozz el! . . . De nem, nem öllek meg. Predszláva : Ah, ég . . . isten le nem ölsz meg fiam ? . . . oh hiszen az irtózatos is lenne. Borics: Nem ontom véredet. Mondják a kiontott vér égbe kiált és a földön elárul . .. Predszláva: Ugy van fiam, a kiontott vér elárul és égbe kiált. Te nem fogsz megölni. Borics: Nem anyám, nem öllek meg. — Megfojtalak. Predszláva : Mindenható ! (székbe tántorodik.)" Megvallom, hogy én illy forma párbeszédek fölött fönhangon kaczagni kezdék, mert minden pillanatban ama csengőpengő kardos lovagdarabok paródiája jutott eszembe, mellyet a leopoldvárosban (Bécsben) egyszer láttam, s mellyben a lovag és apród épen illy pathos modorban szátyárkodnak, midőn egymást meg akarják ölni. De menjünk tovább. A 28-dik lapon ez áll: „A ki pedig (Magyarországban) tehetne valamit, az gazember!" (Csináljatok bókot ti vagyonosak ! ezek amollyan irány-phrasisok, mellyek után sohasem maradnak el az éljen-salvék !) Ugyan e lapon négyszer kiáltják unisono: „Vesszen minden hazaáruló!" Gondolhatni minő iszonyú sikere lett volna a darabnak, vagy ha netán még adatnék — lenni fogna . . . Mellőzünk phrasisokat mint a következők: „Eb a ki siet." „Ördög bujék belém, ha szeretlek." — „Ha atyai érzésem kendermaggá válnék: valami fiók csíz jól laknék vele." „Ne boszants kölyök." — A 6!-dik lapon: „Ha tudtam volna, hogy itt erre a siralmas sorsra jutok : mentem volna pokolig, s barát lettem volna." A 63-dik lapon : „Hol szent Péter, vagy ki az ördög a kapus." 64-dik lapon: „a csörgő sapka alatt egyszerű a lélek, mint a csuklya, s a csuklya alatt sokszinű a lélek, mint a csörgő sapka." A 75-dik lap gazdag költői szépségekben, ezen egy lapnak van mit emelnie ; ezt olvassuk itt: „elmehetsz, gyáva fattyú!" — „Ostoba ficzkó!" — „Többet ér a túlvilági