Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)
1847.
Petőfi Napjai: 1846 253 pengeti, fölrúgja a port, és szétszórja a sárt, s a körülállókat mind bemocskolja. Pedig Petőfit épen ezen irány, ezen sárdobálás miatt juttatták barátai némi nevezetességre. Petőfinek legnagyobb szerencsétlensége — barátjai. Az én fentebb ismeretlen correspondensem is egyike ezen barátoknak. — A nyakrafőre ünnepeltté tett költőnek nincs nevelése. A nép közöl származva, elég tehetsége van magát észrevétetni, de elhanyagolá talentoma mellett szive s szelleme művelését. Talán már neki indult vala e művelésnek - ekkor megkondult a dicsőítés vészharangja, melly mindent, ki rosz hazafinak tartatni, a hazaárulók közé számíttatni nem akart, mintegy kényszerité, boszantó bömbölésében osztozni. Sőt még tovább mentek! Petőfi a lyricus ügyét pártügygyé tevék, s én épen nem csodálnám, ha egy vörössapkás kör alakulna, mellynek tagjai törvényökül szabnák, Petőfi munkáin kivül egyebet nem olvasni. — Petőfit, magamagával sem levén még tisztában, sem erejének öntudatával nem birván, e dicsérő tűzlárma mintegy fölriasztá; de az ember mindenhez hozzászokik, s igy történt Petőfivel is; bármint bántá is őt netán eleinte ellenséges barátainak zajongása, azonban hamar megszokta a tömjénezést, megtanulá tehetségeit — a másik által tulbecsülteket — túlbecsülni, és elkezdett hangadó lenni a divatos magyar irodalomban. — Éles fülsértő hang vala ez teremtettékkel spékelve. Hang, melly az izlést szükségkép mélyebbre sülyeszté. — Petőfi nem érte be a lyricus babérjaival, a romanticus és dramatikus dicsőségével is vágyott ékeskedni. Egy regényt irt, „A hóhér kötelét", s egy drámát „Tigris és hiéna" cziműt. Ezen dráma meséje következő: Borics, Galiczia fejedelme szeretné Ildik Béla trónját maga számára elfoglalni, de ebben testvére Saul által, ki korcsfia Predszlavának, Borics anyjának, ki mint Kálmán király neje, Salamon nevü alattvalójával elfeledkezék magáról — gátoltatik, aztán ezen elvetemült anyja által saját országától megfosztva elárultatik. Igy végződik a darab, nem tudván mi történik Béla király-