Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

248 Petőfi-Könyvtár Lelked a szabadság fellengö madara, Oda emelkedik csattogó szárnyával, Hol közel van a nap, tisztább a levegő, Nincsen rabszolgaság, nyaktörő igával; Hol a szép természet országa kezdődik, Hol e rút világnak országa végződik. — Onnan hangzik dalod, és zeng szabadságot, Egyenlőn a világ minden emberének; Magasztos lelkeddel együtt érez lelkem — Azért tetszik nékem felülről az ének: Én is szabadságot, szabadságot kérek, Egyenlőn a világ minden emberének. Költő vagy! az isten is annak teremtett! Régen túlhágtál a mindennapiságon, S bár a fellegekhez ragadt fel szellemed, Üdvös magot szórtál széjjel e világon. Magot — mely ha kikél, virágzik s megérik — logot követelnek — azt többé nem kérik. Üdvözlégy barátom! a nép apostola, A mire törekszel, nehéz lesz elérni, Régen szenved a nép, megszokta a jármot, Kilenczszázadon át rá tudták beszélni. De annál nagyobb lesz az erők küzdése, Ha lehat közibök szép dalod zengése. Utánnad törekszem, bárha el nem érlek, Tetszik nékem az ut, a mellyen te haladsz, Czélod : sok szenvedő millióknak üdve, Én ott alig lépek, — hol te bizton szaladsz! Elég, hogy szellemem, szellemed megérti, S a miért te küzdesz, szintén megkiserli. Február 27. Életképek I. 9. sz. 259. lapon. A magyar ifjakhoz. Lator György álnévvel. Február 27. Életképek. I. 9. sz. boriték hátsó lapján a Mondani valónk közt: Mai számunkban közöljük Lator György költeményét ; ne vegye rosz néven a fiatal szerző, hogy első fölléptét — a dolgozatok halmaza miatt — kissé késtettük: ezután gyorsabbak leszünk, ha — mit szívesen várunk is — ismét küldeni fog."