Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

Petőfi Napjai • 1845 153 A szilaj kedvcsapongást nyájas enyelgés, a vad természességet természetes naivság, vagy a phantasiának felséges játéka váltja fel. Illyenkor tapasztaljuk, hogy Petőfi, birván a nyelv hatalmát, ura egyszersmind phantasiajának; hogy a költő tud lenni egyszersmind művész is. Roszul használtuk talán e szót: művész, értvén alatta csupán a külcsín, a szép formák emberét. Egy szóra vala szükségünk, melly kifejezze a mestert, kinek kezében ragyogóvá simul az üveg. csillogókká lesznek az álkövek, — hogy ellentétben elmondhassuk, miként Petőfi szellemgyöngyei valódi gyöngyök. Nem szállunk mi le a kebel mélyébe, honnan e gyöngyök fölfakadtak, mint cselekvék nem rég a „Czipruslombok" bírálója. Ez nem critica; s ne csudálkozzunk, ha szivétől a költő hidegen utasit vissza minden kezet. A külső viszonyokat sem kutatjuk, mellyek szülik a dalt; tegye ezt az életiró, ha egyszer a mű túlélte a művészt. A biráló feladata magát a művet tekinteni, abban keresni az érzelmek valódiságát, keresni, — hogy a jelen esetről szóljunk, — a szerelem örömét és bánatát, gyönyöreit és gyötrelmeit. S a „Szerelem gyöngyei"-ben mindezen érzelmek olly természetes, mint változatos színekkel tükröznek. S egy dolog van különösen, mi bennünk a Szerelem gyöngyeit olvasva, örömet okozott. Szerző nagyobb szigora önmaga iránt, e versek megválasztásában, mellyeket világ elébe bocsáta. Ha mi a „Czipruslombok"-ról szóltunk volna, e szigor hiányát említők vala főleg. A „Szerelem gyöngyei" már válogatottabb gyűjtemény. Nincs benne egyetlen vers is költői becs nélkül. Hasonló szigort ajánlunk szerzőnek azon művei megbirálásában, mellyeket hírlapokba ad. Óhajtjuk továbbá, hogy minél kevesebbet írjon mérték nélkül. A gondosság, mellyet mértéktartásra fordit, megszerzi verseinek azon külcsint is, melynek néha hiányát érezzük." Október 30. Pesti Divatlap. 11.31. sz. 999. 1. Képzetem. Október 30. Pesti Hirlap. II. 564. sz. 285. lapon: