Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

150 Petőfi-Könyvtár Csokonai. Meglehet biz az, ha csakugyan dudából nyomogatják ki! Berzsenyi. Ne vétkezzék ön költészetünk szent szelleme ellen, hanem bizonyítsa be állítását. Munkácsy. Szívesen. Néhány íIly tigris költészetből vagy dudás költeményből ezen verseket szedegetém ki: Szavaimat halljátok, S kössétek fel gatyátok, Mert különben szívetek A test alsó részébe csepeg! Ide hát, a ki megáldott, Eszem adta rosz fia, Hagyd tapaszszam rád csókomat, Mint csirizt a csizmadia 1 Hej, a ki ragyogása van A réz angyalanak, Fér é gyomrodba annyi bor, Mint hasá a sár a pocsolyának ? Vagy azt gondolod talán, — Hogy a jégeső verjen meg, — Hogy nem szabad már borban úsznod. Míg lelked a csizmád talpán ki nem fityeg? Tát^d szádat komáromi kapuvá, S legyen e bor győri Dunává, És aztán mind ki kell innod, S teremtettét sem szabad mondanod ; Különben inadba lódítjuk lelkedet, S kitépjük költői eredet! Csokonai (fölugrik). Uram, ön — Berzsenyi (csöndesitőleg). Ne heveskedjél, barátom, hiszen ismerjük ezen ur humorát, ö ezen rögtönzéssel meg akart bennünket kaczagtatni, s nem gondolá meg, hogy az illyesmi csak émelygést okozhat. Munkácsy. Böcsületemre mondom, hogy az úgynevezett Tigris költészet dudájából ennél sokkal ocsmányabb trágárságok is sivítottak már ki. Berzsenyi. Irtózatos! Csokonai. De alkalmasint csak magánykörben, víg poharazás közt ?