Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

148 Petőfi-Könyvtár nem követém azok példáját, kik összegubbaszkodva irtak (kezébe veszi a táblát és olvas) „És mondák: „A téli Est unalmaiban A magyar nemzetnek E könyv irva van. Olvasd el magyar nép, S tartson meg az ég!" Mert erő, egészség Kell hozzá elég! Most, barátom, most kellene élnünk, midőn : „A legelső magyar ember A király !" Most bizonyosan a legegyszerűbb forrásvíznek is tokaji zamatja van ! Berzsenyi. Ne legyünk önzők, erőteljes a fiatal nemzedék, s bizonyosan nélkülünk aratni fog dús termést azon mezőn, mellybe mi is vetettünk egy pár ép magot. Ez arany táblán láthatjuk, hogy a költészet minden ága dús lombozattal díszlik kedves hazánkban. Csokonai. Igazad van, s a hányan itt a magyarok menynyében az örök életnek örvendünk, mindnyájan kéjittasan mondhatjuk, hogy vannak tanitványink s utódink a földön, kiknek bátor szárnycsattogása legmerészebb röptünket is túlhaladja. Berzsenyi. Ugy van, barátom, nézd e fényes neveket e ragyogó táblákon, s jeles müveiket, s tapasztalni fogod, hogy a költészet minden neme díszesen és többszörösen képviselve van. Barátom, Magyarország lelkes nagyai és dúsai mind elszegényülnek, ha e sok jelességet csak féligmeddig is illőn jutalmazni akarják. Munkácsy (ki már néhány perez óta a lugas gyémánt ajtajánál hallgatózott, hirtelen belép). Épen azért egyet sem jutalmaznak. Sok jó napot! Csokonai. Ah, derék, hogy a jó kedvű humorista valahára ismét meglátogat bennünket.