Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

142 Petőfi-Könyvtár Petőfi fölötte ingerlékeny természetű, s innét az, hogy mivel többször méltatlanul bántották, olly kifejezéseket használt ellenei irányában, mellyek azt látszottak mutatni, mintha ő igen elbízott volna. Pedig higye meg kegyed — ki Petőfit némileg szinte elbizottnak tartja — ő csak erejét, önbecsét férfiasan, álszemérem nélkül érező ember, s csak az a baja, hogy, mint más simább, fortélyosabb társai, álszerénységet nem tud affectálni. Ismerek én néhány magyar veiselőt, ki Petőfinek nyomába sem hághat, s mégis a legnagyobb elbizottság-, pöffeszkedés- és dölyffel ül a türelmes pegazuson, csakhogy ezen gyöngéjét a világ előtt ügyesen tudja rejtegetni; a világ pedig külszinből ítél. — S leginkább az illy középszerű, fanyar tehetséggel bíró irkászok, s a mindenben gáncsoskodó kritikasterek üldözik, s rágalmazzák Petőfit; míg hazánk legfinomabb tapintatu, legalaposabb itéletü bírálói, millyenek Schedel Ferencz és Szemere Pál, mindenkor a legnagyobb méltánylattal emlékeznek a lángeszű Petőfiről (az első a Budapesti Híradóban, az utóbbi csak privát körökben, de mindig lelkesedéssel, elragadtatással). Hiába akarják tehát Petőfi örökzöld koszorújának leveleit lerágni az apró hernyók, — ők hasztalan erőködéseik közepeit le fognak hullani az élet fájáról a feledés sirjába, s az általuk sárral dobált költő, a méltányosabb utódok előtt sértetlenül s győzelmesen álland a halhatatlanság csarnokában. Ez az én igénytelen véleményem, melly egyszersmind részrehajlatlan is, mert mint kegyed legjobban tudhatja, engem Petőfihez semmiféle önérdek nem köt; ő nekem se nem használhat, se nem árthat." E czikk végén csillag alatti jegyzetben még a köv. sorok olvashatók: „Csodáljuk, hogy e levél írója nem emliti azt, miként jelenleg egy magyar költő verseit sem fordítják oly sűrűen németre — mint a Petőfiéit, kinek mint látszik, napról-napra több védője akad méltatlan kritikusai ellenében. Szerk." Október 5. Nemz. Ujs. 157. sz. 630. lapon a Nemzeti