Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

Petőfi Napjai: 1845 157 Kivált mióta kis szurokfüstöt nyeltél Egykét tanulótul, kikkel korhelykedtél. Igaz. hogy egykissé nagyot is ugrottál Mióta bakából Poétának csaptál. Az én magyar népem nagyon szives gazda; Hiszi: fülemile van minden bokorba', Mikor énekelni te is elkezdettél Magyarhangon szólván, kissé megtetszettél. De hamar elbíztad szelesen magadat, S hitted, már koszorú fonja homlokodat. Azóta sokfélét összevissza darálsz. Ezért ittott gyakran tövisre is találsz. S nagy hegykén neki rúgsz az egész világnak; Mondván: neked ugyan miért praelegálnak ? Hiszen te a földre csak ugy lecseppentél, Már anyád' méhében költőnek termettél, A költö születik, igaz — de csak ugy lesz Valódi költővé, ha tanítást is vesz, De te sem így sem ugy nem akarsz tanulni, Hibád fölött szoktál soha — nem pirulni. Universalgenie vagy képzeletedben, Verset, prózát, drámát firkálsz egy időben. Kár, hogy némelly ember nyeregbe ültetett, Mi még a mezőre küldenénk itt téged. Vitéz Mihály bátyád' kulacsának szája Sincs nyitva, mint véled, még a te számodra. Jó magyar borából tán meg se kinálna, Ha tévelygő lelked e tájra fordulna. Patronusodnak tán nem volt kit festetni, Hogy eszébe jutott portréd' levétetni. A mi jó benned volt, majd mind elrontotta, Ö általa lettél tenmagad' bolondja. — Mig tőled elválnék, togadd jó tanácsom': Ne legyen olly sok vers nálad egy rakáson, A felét égesd meg, harmadát tűzre tedd, Lehet, hogy a többit talán közölheted. Minden tárgyról ne írj, ami eszedbe jut, Mer ugy verselgetni Farkas*) komám is tud. Hidd el még egy kis vicz nem teszi a verset, S tenálad ez szokás; — jobb ha levetkezed. Könnyű előadás szép, s az egyszerűség, De ne legyen aztán csupa sü.etlenség. *) Cserei Berei Farkas.