Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

Petőfi Napjai: 1845 119 Ennek méltó mellékdarabja a' „Deákpályám" czimű versezet a' 149. lapon, mellyet igazolásomul szinte szükségesnek tartok ideírni: Diligenter frequentáltam Iskoláim egykoron, Secundába ponált mégis Sok szamár professorom. El sem obliviscálnak, mert Ha occasióm akadt: Kutyáliter infestáltam A' jó dominusokat; 'sat. Ezek és hasonlók, vegyes számmal azok akarnának lenni a' költészetben, mik az úgynevezett genre-képek a' föstészetben; csakhogy Petőfi feledi azt, hogy a festész nem viszi át képeit az életből vászonra egész mezitlenségökben, ha azt akarja, hogy tiszta, szemérmes szemek azon meg ne botránkozzanak; 's ha cloákát fest is, ollyképen rejti el tartalmát, hogy a' néző az épület rendeltetését gyaníthassa ugyan, de ne lássa. Petőfi azon meggyőződésben látszik lenni, hogy „castis omnia casta"; 's igy bátran állithatja olvasói szeme elé a' legizetlenebb dolgokat is merő pongyolaságukban, sőt azt látszik hinni, hogy épen ez a művészet főérdeme? Kár, igen nagy kár, hogy illy csalódásban él. Ez által a' művészet valódi útjáról mindegyre távozik, 's megérjük ma-holnap, hogy kedves költője leend a' lőcsei kalendáriom olvasóinak, a' fonóházak látogatóinak, 'sat., de nem a' műveltebb polgároknak is. — Ugyanezen második időszakba esik a' hires néprománcz is a' „szamáron menő juhászrólmint ebbe szinte a' „Kedves Vendégek" czimű költemény is, mellyeket a' magyar divatlapok egyike annyira magasztalt! 's örült — bizonyosan az előfizető hölgyek rovására — hogy az első valódi néprománcz lapjaiban jelenhetett meg. — Nem tekintve azt, hogy hölgyek kezébe szánt lap hasábjaira illy fonóházi 's csapszéki versek nem illenek, szeré-