Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

Petőfi Napjai: 1845 117 deritő költőre ! A' művészettől elpártolt músafi már többnyire bűzhödt lapályokon vágtat mindig könnyű pegazával; a' magas Parnassus, az i-teni Hel kon, hol a szűz músák tiszta forrási csergedeznek, feledvék. Póroknak, a pórok legalsóbb, legnyersebb osztályának énekel többnyire a' költő 's nem a' népnek; mert feledte: hogy a' nép, nem ugyanaz a' betyársággal, az emberiség söpredékével. Músája ritkán emelkedik ki e' romlott lég köréből, jóllehet, a' hol és mikor kiemelkedik, a' kedveslantú ismerősre lehetlen viszont rá nem ismernünk. Illy kivételek közé számítja biráló — még néhányon kívül — a' „Honfidal"a' 91. lapon; a' „Tél végén"-t a' 94. 1.; az „Egri hangok"-at a' 105. 1.; a' „Füstbe ment terv"-et a' 118. I.; 's egy-pár népdalt; ide a „János Vitéz" több szakait is. — A' „Czipruslombok," természetűknél fogva, illy aljasságokat nem tűrvén. Azonban súlyos állítását igazolni tartozván biráló, azt költő művei felmutatásával teendi. Mindenek előtt e' korszakból 67 dal között 17-ben énekli meg Petőfi a' bort, 's még egyben említi az „áldomást." A' 96. lapon „Fütty" czimü kifakadását így kezdi: „Adta finnyás közönsége!" — a' 100. lap „gazember"-ét nem is említve, a' 129. 1. így ír: „Teremt' úgyse!" a' 130. 1. „a' ki fölmarkolta!" és „a' katonai pálya fene sík;" a' 144. 1. „veszett fené"-t olvasunk; 151. 1. ,,a' rézangyalát!" a' 169. 1. áll: „mennykő üssön beléd!" a' 172. 1.: „De az ördög sohsem vitte el;" a' 184. 1. „illyen ollyan adta!" — Már, kérem alázsan, ha ez művészet, ha ez költészet: akkor az alföld legkicsapongóbb csikósa, ki az illyeket amúgy verbunkos modorban még czifrábban tudja elkeritni, a' legnagyobb művész, a' legeredetibb költő a' magyar világban ! Ne nehezteljen tehát Petőfi és vak magasztaléi ne torzonkodjanak, ha nyiltan kimondja biráló, miszerint az, ki igy ír, nem a' szűz musa fölkentje, 's azok, kik az igy író költőt magasztalják, a' szent művészetnek nem avatottjai. Így dallani annyit tesz, mint a' költészet istenének szép és égi ajándékával rutul visszaélni, abból