Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

Petőfi Napjai: 1845 89 „És minden hallgat, minden figyel, És minden a legforróbb érzelem . . . A kősziklák, e vén kritikusok, Maradnak csak kopáron, hidegen." Május 27. Honderű. I. 40. sz. 420. lapon a Laprosta a P. Divatl. 6-ik számáról: „A szökevények, eredeti novella Petöfytől (!). E beszélyt inkább vázolat és tervnek semmint befejezett műnek kell tekintenünk, melly körülményen azért sajnálkozik rostáló, mivel e létező anyagokból csinos — és sok erkölcsi hatással biró — novellát lehet vala szerzőnek irnia; föltűnő továbbá az is, hogy a Divatlap igen érdemes szerkesztője midőn lapját a t. közönség pártfogásába ajánlandó a „Honderű" betűi számát az övéivel összevetve fölszámlálta, nem volt olly papirvesztegető mint most, mert itt is az általa úgynevezett franczia gyártmányi modort követve 15 az az tizenöt sorban, 25 az az huszonöt rövidnél rövidebb szó áll. Szép következetesség." „E számban továbbá a költészet kertje öt versvirággal gazdagodott. „A régi jó Gvadányi" Petöfytől (!). Azon könnyüség és régebben divatos népszerű magyarsággal van irva, mellyet a fiatal költő ugy látszik épen megróni akart. Ha e jó költemény szelleme csakugyan irónia, — mikép nekünk ugy látszik, hogy az — akkor méltán éri szerzőt a kegyelethiány vádja, mert nem gondolta meg, mikép a ,régi jó Gvadányi igazi magyar beszédje' saját korszakához mérve a maga nemében classicus volt." Május 27. Honderű. I. 40. sz. 421. lapon a Laprosta a P. Divatl. 7-ik számáról: „E szám költeményei: Tavasz, Petöfytől (!). Az első oly jeles, minőt Petöfytől (!) csak várhatni. Ha a technikát mindig ugy szeme előtt tartaná, mint e versben, nem adna alkalmat bírálónak azon pongyolaság, sőt mondhatni gondatlanság fölött panaszkodni, mellyel legszebb, legeredetibb gondolatait mintegy papírra dobja; s ő sem kényszerülne szép tehetségei túlbecsülésében őszinte megrovóit salonias