Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

Petőfi Napjai: 1845 87 Ha eljösz, és ha újra Ölelve tartalak Italán hogy megtanulok Örülni ujolag 1 Hiszen majd elbeszélem Miképen bánt velem Szegény — szegény fiúval Kegyetlen végzetem. Vezetlek majdan én is Egy sirhalomhoz el. Talán komor barátod Halottja érdekel. Miként Etelke sirját, Oly gazdag lombozat Hüsével nem boritja Az én halottamat. Egy árva czipruságat Ültettem én is ott, De nem tudott megélni, Hidegtől elfagyott. Ha részvevőn tekinted, Elmondom majd neked: E hant alá temettem Én is szerelmemet. S a sír fő ött ha nyújtasz Kezet barátilag, Talán hogy megtanulok Könnyezni ujolag . . . — Ha majd karöltve járunk Zöld erdők árnyiban, A Kárpátok siója Mellettünk elrohan. A kék egek fölöttünk, Tis/tán mosolyganak: Tán megtanulok én is Mosolygni ujolag . . . S ha fönt a csúcson állunk A föllegek felett, Mellettem senki sincsen Barátom kívüled, Fölöttem senki sincsen Csak a szorult kebel Hőbb lüktetése mondja, Hogy isten van közel; Jelenvaló sugalma Ha mennydörögve szól Lábunk alatt csatázó Boruk villámiból, S alant beléremegnek Az ős granátfalak: — Talán hogy megtanulok Imázni ujolag. Május 22. Budapesti Hiradó. 1. 185. sz. 242. lapon: „Tudományos világ. Hazai literatura. (Szépirodalmi újdonságok) Nem rég Petőfi lyrai költeményeivel ismerkedtünk meg. Azóta két ujabb füzetet vettünk tőle: „János vitéz", népmese (1845. Kiadta Vahot Imre) és „Cypruslombok Etelke sírjáról" (Pest Beimel bet. 1845.) Imezekben, egy pár egyszerű szép dal kivételével, nem találjuk fel Petőfi tiszta conceptusait, tiszta formáit, sőt valamit,