Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

82 Petőfi-Könyvtár Lásd, nyájas olvasó, illy emberek vannak irodalmunk hősei közt, kikről a leplet egyszer már szükséges volt lerántani, nehogy alatta még tovább is űzzék csalárd játékukat. írjon valaki jót vagy roszat, az nekik mindegy, csak esküdjék az ő zászlójokhoz, csak legyen elég aljas hiúságoknak hízelegni, érdemeiket magasztalni, vélt elleneiket, habár a legnagyobb tiszteletben álló férfiak volnának is, sárral dobálni és ők fölfogadják sanctuáriumokba. Ellenkező esetben, ha hibáikat felfödözöd, akkor bizonyos lehetsz, hogy minden eszközt — a legaljasbat is — megragadják boszujok tölthetésére, és nincs szitok, melylyel az illy vakmerőt illetni nem rettegnének. Végre ha olly gyöngédtelen akarnék lenni, millyen gyengédtelenséget magam iránt a Pesti Divatlap kapufájától búcsút vett Petrovics Sándortól tapasztalni kénytelen valék: akkor magánviszonyaink köréből én is nem egy adattal tudnék neki kedveskedni. De erre nézve utasítom öt egyedül öntudata szavára, melly — ugy hiszem — még végképen el nem tompult keblében, és ha csak ez nem fogja őt háborgatni, meggyőződhetik, hogy én bizony soha sem fogom. Reménylem, mind a P. Divatlap szerkesztője, mind Petőfi meg fognak elégedni az eddigi vitákkal. Én nem egykönnyen adok okot fölélesztésére vagy folytatására; ha azonban újólag bántani fogok, akkor ismét megmutatom önöknek, hogy az én kardom sem fűzfa. Isten velünk. Szeberényi. Április 24. Pesti Divatlap. II. 4 sz. 103. 1. Népdalok. /—II. Boldog éjjel együtt vagyok rózsámmal . . . Szerelem, szerelem . . . kezdetüek. Április 24. Pesti Divatlap. II. évn. 4. sz. boriték belső lapján: „A Hírnökben — melly szinte csak ugy tengődik már, mint Toldi lova a szeméten — valami Szeberényi Lajos (mint hallom, emeritus vén deák), iszonyúan kezd szitkozódni, átkozódni Petőfi s e lap szerkesztője ellen. És