Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

70 Petőfi-Könyvtár mellyet ez által elérni kívántam, nem volt más, mint ezen jó uri embert, ki ellenem most olly dühösen föllépett, botlásaira figyelmeztetve eloszlatni azon gözkört, mellyet hízelgői tömjénezése és saját elbizottsága, mellyből a szegénynek meglehetős adag jutott, alkottak, eloszlatni, hogy kijelölt hibáit jövendőre kerülvén, belőle még jóra való költő válhassék. Ha bírálatomban tévedtem, mi nálam is, mint minden embernél igen könnyen megeshetik: szabadságában állott Petőfi (eredetileg Petrovics Sándor urnák azt vagy okokkal megczáfolni, vagy pedig csupán elhagyván, tanácsomra nem ügyelve zsíros, veszett fenés, teremtettés, veszett ebes verseit tovább is folytatni. Hiszen nyelvünk ez által is nyer a nyers kifejezések bőségében. De Petőfi (eredetileg Petrovics) Sándor nem ugy tett. Ő, ki maga magát Petrarcához hasonlítja — (és jól megjegyezve, ezt ismét más álnév alatt teszi, hogy a szegény olvasó higye, miszerint őt csakugyan ennyire dicsőiték) ő hogy is tehetné ezt? Balgatagság! Ő kapja magát inkább, hibásat és ártatlant egyiránt gyanúsítva, egy tuczet goromba pimaszság mellett kikürtöli, kiket hisz ő azon birálat Íróinak. Czikke, melly a Pesti Divatlap 19-ik számában olvasható, s igy hangzik : Adatok „A kritika titkai"-hoz.*) így írt Petőfi (eredetileg Petrovics) Sándor. Ha állításaimnak csak egyikét is megczáfolta volna, s akkor illetne némelly sértésekkel, nem szólok, mert tudom méltányolni e szavak igazságát: Wo schlagt das reine Herz auf Érden, Das sich keines Fehlers zeichen kann ? így azonban a daróczos megtámadást el nem hallgathatván, következő czikket küldtem a Pesti Divatlap szerkesztőségéhez : „Anticritica non plus ultrája. Tetszett e lapok 19-dik számában Petőfi urnák a vele*) Ezt Szeberényi közli egészen. Mi elhagyjuk. Endr.