Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Vikár Béla: Petőfi az északi népeknél

246 Petöfi-Könyvtár Még jellemzőbb az utolsó versszak. Itt Kertbeny és utána Ridderström egyaránt elejti az eredetinek mind értelmét, mind szépségeit: Mich trafen die Blicke der Holden, Mein Schreck (!), ach, der war nicht zu nennen ! Auslöschte die glühende Pfeife, Mein Herz dach begann nun zu brennen. Sin blick nu paa mig hon lät falla, Daa — hvem kan beskrifva min fasa (!) — Slut bief det med elden i pipan, Men hjertat, det slog nu i brasa 1 Azaz : Most rám veti pillantását, ekkor — ki Írhatja le rémületemet — vége lett a tűznek a pipámban, de szivem tüzesen kezdett verni. Ki írhatja le rémületünket, midőn így kell viszontlátnunk Petőfinek oly érthető és oly költői gondolatát ! 9. Regn, blixt och dunder. (Esik, esik, esik...) Szó szerint fordítja Kertbenytől már a czímet is, mint Thurah-nál láttuk. Hűségesen döczög utána egyéb botlásaiban is; pl. a másik versszak: Och mellan regnet blixtar Jag ljunga ser, — anamma 1 Det är min dufvas ögon, Som saa i mörkret flamma. Azaz : És az esőben villámokat látok fényleni, — teringette ! az én angyalom szeme az, mely a sötétben (!) így lángol !