Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Vikár Béla: Petőfi az északi népeknél

232 Petöfi-Könyvtár De mi ô rá, aki lát és hall, atyáink istenére az égben, e:küs ünk, esküszünk, hogy mostantól soha többé rabok nem leszünk. Fordítónk finom norvég lelke nyilván visszahőkölt attól, hogy szóhűen tolmácsolja Peiőfi mennydörgő szavait : Sehonnai, bitang ember, Ki mobt, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. Ped

:g e szókban a forradalom szele fuj, s enyhitcsre nem szorulnak. Ez mindaz, amit Jensen mint Petőfi-forditó nyújt. Értekezésének többi részében előadja a Petőfiről szóló nevezetesebb külföldi nyilatkozatokat Heinétől Grimm Herrmannigés Freiligrathig. Azután sorba veszi a német, dán (Thurah), svéd-finn, orosz és angol Petőfi-forditók főbbjeit. Kertbenynek az ő nagy földije és „barátja" körül való nemzetközi vigéczkedéséről ugyancsak leplezetlenül nyilatkozik mélyen és méltán lekicsinylőleg. Majd áttér a költő élet- és jellemrajzára. Meleg és szines tanulmány; érdemes volna az egészet lefordítani. Sajnos, ezt nem tehetjük. De meg nem állhatjuk, hogy legalább abból a részéből, amelyben Petőfinek a magyar néphez való viszonyát irja le, mutatóba ne közö'jünk néhány sort: „Nem csoda, hogy Petőfi kedvesebbé vált népe előtt, mint bármely más munkása az egész magyar