Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Vikár Béla: Petőfi az északi népeknél

Petőfi az északi népeknél 223 Petőfi csak ennyit mond : Ül a király nagy kevélyen A fényes királyi széken. Hogy mennyire szabad a fordítás, eléggé kitetszik ugyan már ebből ; de ide iktatjuk még az utolsó versszakot is : See, jeg af Dit Lune alene har levet, Og derfor det er, at jeg hos Dig er blevet, Os Trang har forenet, see det er just Knuden, Vi To kan ej leve hinanden foruden. Azaz : Lásd, én csak a te mivoltodból éltem, s innen az, hogy nálad megmaradtam ; minket a kényszer egyesitett, lám ez épen a bot, mi ketten nem tudunk egymás nélkül élni. Petőfi sokkal velősebben csak így : Itt maradtam én teveled, Mert nekem te adsz kenyeret, Együtt lenni kell minekünk, Egymás nélkül nem élhetünk. 37. Den garnie Fanebaerer. (A vén zászlótartó.) Nagyon is meglátszik rajta, hogy a Kertbeny közölte, Vasfi és Benkő fordította német szöveg (id. m. 85. 1.) nyomdokaiban jár, a rímelés formáját (páros rímek helyett félrímek), helyenként magukat a rímeket, sőt még Jellasics nevének a Petőfinél levőtől eltérő írását is, amelyet Kertbenynél találunk, azon módon veszi át. line az első versszak :