Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Kont Ignácz: Petőfi a francziáknál

110 Petőfi-Könyvtár indult meg a népköltészet két nagy gyűjteménye: „Collection de Contes et de Chansons populaires" Lerouxnál és a „Littératures populaires de toutes les nations" Maisonneuve-nél. Tudósok mint Cosquin, Luzel, Sébillot, Rolland, Gaidoz, Lefèvre, Husson, Paris, Blémont, Carnoy a népköltészet és folklore titkait feltárták és derék költők mint Gabriel Vicaire, Maurice Bouchor, Jean Aicard, jelenleg a franczia Akadémia tagja, Charles Le Goffic, Raoul Gineste, Jacques Madeleine és Gustave Le Vavasseur ezt az uj forrást műveikben felhasználták. Ez volt Thalès Bemard czélja, midőn az európai népköltészetre, különösen Petőfire hivta fel a francziák figyelmét, de amit a hatvanas években még mint kuriozumot bámultak, az husz évvel később a franczia költészet felfrissítő elemévé vált. * * * Taillandier, Bemard, Valmore, Chassin, Richard és Dozon azok a nevek, melyekhez a franczia Petőfi-kultusz emléke fűződik. Kimagasló pontja az ötvenes, de főleg a hatvanas évekre esik. Amit a hetvenes évektől egész napjainkig e tekintetben irtak és fordítottak már jóval csekélyebb hatást gyakorolt, mint az elődök működése. Teljesség kedvéért ezekről a dolgozatokról is beszámolunk, de sem az irók egyénisége nem oly érdekes, sem müveik nem váltak oly ismeretessé. H. Frédéric Amiel, egy ma még élő költő, kit