Kéry Gyula szerk.: Petőfi könyvtár 26. A Petőfi-ház története és katalógusa (1911)

Katalógus - Ereklye-terem

84 l'etőfi-Könyvtár szinű pántlikával bokrétát kötve, átadta a költőnek, kit rendkívül meghatott a kedves figyelem. Erre vonatkozik ez a költemény: A bokrétát, melyet nekem adtál Háromszin szallaggal kötted át. Szereted te a hazának szineit, Lányka, mert szereted a hazát. Adókén is három szint cserébe: A zöld színnek vedd reményimet, A fehérnek halovány orczámat, A pirosnak vérző szivemet! Petőfi egy későbbi találkozás alkalmából közölte Bertával, hogy nemcsak költeményt írt a kis bokrétáról, hanem azt könyvébe préselve híven őrzi. A leány kétkedve jegyezte meg erre: — Ki tudja, hol fog elhervadni ez a virág is, valahol az útszélen? — Ezzel a virágok közös sorsára gondolt. A költő e megjegyzésre úgy adta meg a választ, hogy mikor a Szerelem gyöngyeinek díszpéldányát Bertának megküldte, a könyv azon lapjához, hol a bokrétáról szóló költemény van, mellékelte a préselt virágot is, annak bizonyságául, hogy csakugyan megőrizte és nem hagyta elhervadni az út porában . . . Mednyánszky Bertától Pozsonyban. Kéry Gyula gyűjtése. 80. Petőfi István, a költő öcscsének arczképe. Az arczkép alá Petőfi István sajátkezüleg ezt írta: Törünk rögöt, irtunk gyomot, Reményt a földbe vetünk ... Küzdelem és csalódás közt Elkallódik éltünk. Petőfi István.