Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

Petőfi-tanulmán vok 97 tere, valóban szánalomra indítja az embert azon kínos vergődésével, amelylyel eredetiséget szenveleg és mégis egyik-másik nagyobb költő befolyása alá kerül. E küzdelemben ő lesz a vesztes és bukását még csak rokonszenvünkkel sem kisérhetjük, mert lehetetlenné teszik azon fennen hangzó szavak, amelyekkel esztétikai elméletében a „természetesség alapján" tovább fejlődő és tökélesbülő költészetünkről beszél; hozzátévén, hogy a Falu pacsirtája czimű füzetét rismét ily elvek nyomán" irta. Lássunk hát egy példát ezen „leginkább a népköltészet alapján" fejlődött „tisztán eredeti nemzeti költészet" termékeiből, amely „birván a magyar gondolkozásmód, jellem, szokások és nyelv eredeti kellékeivel — menten minden idegen zománczoktól, a magyar élet hű kisugárzása és tüköré leend". Újból leírtam e szavakat a Falu pacsirtája előszavából, mert Apolló hívei között egyhamar nehezen lehet találni Szelesteynél önérzetesebben vizet prédikáló és annál leplezetlenebből bort ivó papot. A benyomások iránt ugyanis nagyon fogékony Szelestey, amint már előbb volt szó róla, gyöngébb perczeiben nem igen olvashatott egy-egy szebb költeményt az annyiszor hangoztatott eredetiség rovására eső komolyabb következmények nélkül. Dicséretére legyen mondva, Petőfivel szemben is volt egy párszor ilyen gyöngesége és így nem lehet csodálni, ha éppen a Falu végén kurta kocsma czímű gyönyörű költemény keltett viszhangot lelkében és Petöfi-Könyvtár XXV. 7