Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)
IV. Petőfi és az 50-es évek költői
82 Petőfi-Könyvtár Sőt még azok törik szebbé, Az egyes sima habokat, így csinálok én a kritikának, Nem tetsző kevert dalokat, (is) Nem mindig duzzadt rendbe szedve, Mert úgy sok eszme megdermedne, Mig így oly könnyen, szabadon Lubiczkol, mint hab közt a hal, Melynek, ha lábai volnának, A folyó hullámaival, Nem játszhatnék oly szépen, könnyedén. Költészetem hullámzó tengerén, Éppen igy játszom én. A figyelmes olvasó bizonyára rögtön észreveszi, hogy az itt versben elmondottak tulajdonképpen csak a Szelestey-téle elméletnek egy kissé ékesebb váriácziói; úgyszintén azt is, hogy mindketten Petőfi Rongyos vitézek, Az én képzeletem s Az én pegazusom cz. költeményeire alapítják elméletöket. De hogy mennyire nem értették meg Petőfit: éppen ez elméletnek alkalmazása mutatja. Petőfi sem valami nagyon szerette a kritikusokat, de jó ízlése még legélesebb kifakadásaiban is megóvta az oly kifejezések használatától, amelyek az irodalmi nyelvhez méltatlanok és a költőt tehetetlen dühöngővé alacsonyítva, nevetségessé teszik Olvassa el bárki az Egy kritikushoz vagy a Honderühöz cz. költeményeket, amelyeknek hangja a legkíméletlenebb hirben áll — és azt fogja találni, hogy mint szatírák élesek ugyan, de mint költemények, akár a kompozicziót, akár egyéb tulajdonságot tekintve is:
