Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

78 Petőfi-Könyvtár mészetesen következik, hogy tágítniok is kellett a fogalom körén — s valóban Szelestey, amint már idézve volt, a népköltészet körébe az egyes tájak szokásaival kapcsolatos szavak és kifejezések visszaadását is fölveszi, sőt tovább menve: a költészettől azt is megkívánja, hogy ethnográfiai és művelődéstörténelmi szempontból is tükre legyen a nép házi életének, mintegy pótolandó „a régibb időben a nép családi erkölcseivel vajmi keveset bíbelődő" történelmünk hiányait. Hogy mi lett a sorsa e merész vállalkozásnak? mindnyájan tudjuk. Lisznyay Kálmán, az ifjú irók vezére, midőn mint „besorozott exhuszár" újból hazajön az idegen országokban való „bakkancsoskodásból" (1. a Palócz-dalok előszavát), úgy jelenik meg társai és a nagy közönség előtt, mint Petőfi szellemi örököse és legalább is vele egy színvonalon álló genie. A Palócz-dalok valóságos lázba hozzák az országot s a közönség teljesen elkényezteti a költőt s az ő kedveért a verseket író, különben nem költőket is; mert e szomorú időkben bennök látja a nemzeti érzés fönntartóit. Ez ifjú irók egy része pedig még iskolai tanulmányait sem fejezte be, midőn végig küzdötte a forradalmat s azután bujdosni kényszerült, még pedig műveltségéhez egyáltalában nem illő társak között. Az erre következő „sírva-vígadás" itthon és a Lisznyayék köré csoportosult ifjabb írók bohémeélete a „Komló

ü-ban, továbbá a Lisznyay és Vahot Imre által dalidó-knak nevezett irodalmi kirándu-