Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

Pető fi-t anulmányok 77 kivetkőztethetjük eredetiségéből; minek aztán az lesz az eredménye, hogy meg lévén hamisítva az alap, torz sarjak fakadnak belőle. Én úgy vélekedem, mikép a költészetet nem kell elszakasztani az élettől, legyen az zománcza ennek, s mint ilyen : a természetiesség alapján fejlődjék s tökéletesbiiljön. Ne álljon ugyan ellentétben a kor fejlődéséből kinőtt izléstani fogalmakkal: igyekezzék eredetisége megtartása mellett lassanként simulni ezekhez; de legyen meg benne eltorzítlanul jelleme, zománcza, lelke is azon életnek, melyet feltüntetni hivatása lőn." Az ezen és ezekhez hasonló elvek fejtegetése aztán átmegy a Szelestey által szerkesztett Szépirodalmi Lapok-ba, amely esztétikai orgánumává lesz ez iránynak. Látható ezekből, hogy a Lisznyay-Szelestey-féle költői iskolának sokkal magasabb czéljai voltak a Petőfi közönséges utánzásánál Az ő költészetét elméleteikben csak alapjául és irányául fogadják el egy oly „tisztán eredeti nemzeti költészet"-nek, amely „menten minden idegen zománczoktól, a magyar élet hü kisugárzása és tüköré" legyen. A Petőfi költészete az ő szemökben még nem érte el azt a magaslatot, hogy az általok kitűzött czélnak megfelelhetett volna. Ők ugyanis nem elégedtek meg azzal, hogy költészetükhöz erőt merítsenek a nép szelleméből; a népet magukhoz emeljék s az ő érzéseivel, eszményeivel tegyék tartalmasabbá és tágabb körűvé műveiket, hanem a népies fogalmát a szó szoros értelmében magyarázták. Ebből ter-