Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

66 Petőfi-Könyvtár már akkor határozottan kinyilatkoztatták, hogy az az irány téves és virágozni soha sem fog. Ámde a kor szellemét akarva nem akarva ők is belehelvén — jóllehet annak túlzásaitól mentek maradtak — a sokféle hatás közül mégsem választhatták ki a kellő távolság hiánya miatt éppen azokat, amelyek a szellemet alkották és produktumait befolyásolták. Innen van, hogy oknak tüntetik föl azt, ami tulajdonképp csak okozat volt — s a Petőfi-utánzásban keresik a költészet hanyatlását, ami pedig azon körülményekben rejlik, amelyek az akkori költők figyelmét kizárólagosan Petőfire fordították s oly befolyással és átalakító hatással voltak az egyes individiumokra, hogy még a vajlágyságú érzelmeket lehelletszerű nyelven zengő szalonpoétából is — igaz, hogy csak a külsőségekre nézve — Petőfi híve lett. Példa reá az 50-es évek költészetének jóbanrosszban egyik legjellemzőbb képviselője: Szelestey László. Ez átalakító körülmények között kétségtelenül a legfontosabb szabadságharczunk tragikus befejezése volt. Elhasznált kép a forradalmakat viharhoz hasonlítani, amely megtisztítja a levegőt s amely után kétszeres erővel működik a természet. A mi szabadságharczunkra ez a hasonlat nem talál. Vihar volt ez is, de amely után még sokáig mély csend lőn s nem lehete tudni, hogy vájjon nem tart-e örökre ? . . . Költészet, tudomány, napi sajtó