Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

III. Petőfi hatásának főbb eszközei

Petőfi-tanulmányok 59 előttök, hogy a lelkökben már élő egészet még jobban kidomborítsák, hanem, hogy az érzett bizonytalan hangulatból valami egészet hozzanak ki. Természetes, hogy így nagy munkával, sorrólsorra kell kieszelniük verseiket és sem kompoziczióról, sem az egészet átlengő és egybekapcsoló hangulatról nem lehet szó. Föl lehetne itt még említeni a leírásokat is, amelyek Petőfinél soha sem vesznek el a részletekbe, vagy lapulnak el puszta deskripczióvá, hanem egészen a Lessing követelménye szerint

1) tiszteletben tartván a festészet határait: cselekvény van öntve beléjök.

2) Ezúttal azonban még csak egy eszközéről legyen szó Petőfi hatásának: a nyelvről. Már az előbb elmondottak is sok tekintetben vonatkoznak erre, de most különösen azt értem, midőn a nyelv az érzésekhez és gondolatokhoz simulva úgy tűnik fel, mint egy bűbájos zenekíséret, melynek accordjai még sokáig visszhangoznak lelkünkben. Petőfi nyelvéről olykor még ma is keveset tartanak, s néha még föl-föl hangzik a vád, hogy a pongyolaságot ő honosította meg költészetünkben. Nem tudom, hogy akik ezt állítják: olvasták-e valaha figyelemmel Petőfit, de részemről a nyelv!) Laokoon VI—XVl-ik fejezet. 2) Az alföld (5-ik és 6-ik str.) Est, Ki a szabadba, Az erdei lak, Falun (5-ik str.), Kutyakaparó (Asztal, kemencze, minden él és cselekszik. Még a harangszó is csak meghalni jár ide.), Tisza, A téli estvék, A puszta télen, stb.