Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

III. Petőfi hatásának főbb eszközei

Petőfi-tanulmányok 55 van, hogy bárki fogjon olvasásához: talál benne magának valót; s hogy sohasem válik unalmassá. Képeiben, hasonlataiban, tárgyában, nyelvében, formáiban egyaránt változatos; úgy, hogy neki nincs megszokott modor-a s így legfeljebb csak trávestálható, de az ő modorában úgy tréfából, mint komolyan egyaránt lehetetlen verset irni. Tőle csak tanulni lehet, mint minden nagy költőtől, de aki utánozni próbálja: épp oly Ízetlenné válik, mint a Shakespeare- vagy Werther utánzók. Ezekkel szemben a rákövetkező korszak költői nemzedékének látköre aránylag nagyon szűk. Rendszerint mindenik választ magának egy-egy eszmekört, amelyben mozog s tovább nem igen gondol. Beleéli magát egy bizonyos sablonba s egy időn túl aztán nyelve, kifejezései, érzései, gondolatai egyaránt megállapodnak. A szenvedély megrázó hangja helyett finoman kicsiszolt, gördülékeny, szépen csengő, de erőtelen és sokszor vajmi keveset magokban foglaló sorokkal kell megelégednünk. E színtelen, egyhangú versek természetesen kevés érdekkel bírnak az olvasó előtt, aki közönyös marad a burkolt szavakban elébe adott burkolt viszonyok s az ezekkel kapcsolatos tárgytalan érzelmek iránt. Ilyenformán a várt hatás is elmarad s a közönség olvasó része a prózához, vagy az idegen és régibb költőkhöz fordul. E kérdéssel szoros kapcsolatban áll negyedszer Petőfi hatásának egy másik és igen fontos eszköze, hogy t. i. ő le tudta bilincselni saját korának