Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

III. Petőfi hatásának főbb eszközei

Petőfi-tanulmányok 49 Másik nagy eszköze a Petőfi hatásának a költeményeiben nyilvánuló keresetlen őszinteség. Csak akkor ir, ha belső ösztön hajtja rá s csak azt, amit igazán átérzett, vagy átélt. Nem énekel mástól kölcsönzött fájdalmat s nem ujjong más által érzett örömön. Nem kölcsönzi a helyzeteket, hanem maga teremti saját élményeiből s ezért mindig magát adván költeményeiben, egész világosan áll előttünk s nem áltatja az olvasót álutakkal, homálylyal, titkolódzással. Ezért nem is található nála egyetlen ilyes czimű költemény sem, mint: „A titok" vagy „a sötétség dalaiból" stb, amilyenekkel később gyakran találkozunk. E keresetlen őszinteség míg egySugáros szellő, szép emlékezet: Meghalt szív könnye rózsaág felett... (Szelestey L. Tündérvilág. 2. 1.) Az én gondolatom délibábos róna, Végigragyogja az emlékezet napja. Virágok nyílanak benne messzi-távól, Csillagok esnek rá az éj homályából. Szárnyra kelt tenger, mely gyöngyeit hullatja. U. o. Az én gondolatom cz. költ.) Es . . . oh szerelem ! te ifjúságom lenge Álmainak piros rózsán kelt gyöngye! Mit szóljak te rólad? fájó meleg sugár, Szívem levegóje... légy majd sirom felett Kis éneklő madár . . . (U. o. Bár örömirahez cz. költ.) Legérdekesebb azonban a következő: Mezítláb sétálgatsz, mint a páva, S örülsz sarkkantyuid vidám pengősének... (U. o. A könnyelműséghez.) Petőfi-Könyvtár. XXV. 4