Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

II. A prófétizmus Petőfi műveiben

30 Petöfi-Könyvtár vei: „Én értem a patak csörgését, a folyam zúgását, a szellő susogását és a fergeteg üvöltését . . . megtanított rá a világ mystériumának grammaticája, a költészet" }) Az emberi lélek e csodás állapotát bizonyosan már régebben is sokan érezték, de a bölcselők közül Socrates jelöli meg először határozottabban a daimon szóval. Ezalatt ő a lélek sejtelemszerű előrelátását érti, amelyre mindig nagyon hallgatott. Midőn ártatlanul vádolták, sem védte magát, noha tudta, hogy halálra itélik, mivel a „daimon" azt súgta, hogy úgy is hasztalanul tenné.

2) Utána híres tanítványa: Platón foglalkozott e kérdéssel, s az úgynevezett visszaemlékezés tanában még bővebben kifejté. Szerinte az emberi lélek egykor az istenek társaságában élt s valahányszor valamely tettében ezeket megközelíti, ez sohasem egyéb, mint ama dolgokra való visszaemlékezés, melyeket azelőtt, még az ők társaságában látott. Azért szabadul föl a filozófus lelkének szárnya a test nyűgeitől hamarább, mint másoké, mivel folytonosan iparkodik visszaemlékezni ama dolgokra, melyeket az istenek szemlélnek s amelyeknek egyszersmind isteni voltukat is köszönhetik. És mert e törekvés a gondolkodót minden emberi hiúság és érdek fölé emeli: a tömeg szemében Petőfi Vegyes művei. Uti levelek. X. 2) Platón Apologid-]a. Magyarul: Télfytől és Hunfalvytól.