Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

V. Petőfi vallásos és erkölcsi nézetei

Petőfi-tanulmányok 147 társai meg nem érthették és föl nem foghatták. Nem muló, vagy idegen íróktól kölcsönzött érzésből származtak tehát e művek, hanem sok szenvedés, csalódás és töprengés gyümölcseként, teljesen a költő egyéniségéből forrtak ki, épp úgy, mint összes költeményei 1847-iki kiadásának hires jeligéje.

1) Így méltán eshetett zokon Petőfinek, hogy forrongásban lévő lelke kételyeit és hánykodásait, amelyeknek kifejezésére csak 1847-ben a Világosságot czímü költeményben találjuk meg a valódi hangot — félreértették, sőt szándékosan félremagyarázták. Ezért undorodik meg a Byronképeket vágó „világfalók"-tól és sújt közéjök: Szerettetek-e fíczkók, valaha, Hogy most gyűlöltök ? s imádkoztatok Az emberiség boldogságaért Hogy most lehessen átkozódnotok? Íme, legsötétebb kételyein is, hogy átcsillan hitének és az emberiség iránt érzett szeretetének fénye. És ha mélyebben behatolunk kedélyvilágába: lelkének kincses házából a vallásosságnak, emberszeretetnek és tiszta erkölcsi érzésnek oly gyöngyei csillognak felénk, amelyek ragyogása nem csupán szemeinknek gyönyörködtető hideg fény, hanem egész bensőnket jóleső meleggel átható és megtermékenyítő sugár. ') Ennek motiválását 1. Petőfi jelszava, hat sorról hét czikk stb. Bpest. Révai testvérek kiad. etc. 1885, 16° 53 1. Név nélkül. (Meltzl H.) 10*