Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

130 Petőfi- Könyvtár lebüvöli az olvasót is, mintha csak „egy szív volna" a költőével, amit elfogott valami gyászos sejtelem . .. A befejező kép mintegy megrögzíti bennük e hangulatot: Es nagy sötétség van mindenfelé, Oly félelmes és mégis emelő, Gyászszal bevont szentegyház, vagy talán Egy nagy koporsó mostan a mező. .... aki ráfigyel, Mintha szögezését is hallaná: Kopogni kezd a sötét ravatal, Az eső nagy cseppekben hull alá . . . A leiró-költőkre nézve hátrányos tulajdonságok azonban előnyeivé válnak a lyrikusnak. Ez különösen kitűnik családias színezetű költeményeiben, ahol ismét tág tér nyílik a Petőfivel való összehasonlításra. Ismeretes, hogy a lyrának e faját legelőször Petőfi művelte irodalmunkban, amelyben ezáltal egy egészen uj hangot szólaltatott meg. A megelőző idők költői bizonyos fenségben szerettek lebegni a mindennapi élet fölött és azt hitték, hogy csorbát ejtenek a költői hivatás nymbusán, ha az eszmények magaslatáról a világ zajgó tengerébe szállanak. Szinte féltek embereknek feltűnni, nehogy mint költők közönségeseknek látszassanak. Innen van bizonyos feszesség a nyelvben és tartózkodás az érzelmek kifejezésében még egy Vörösmartynál is; úgyszintén erre vezethető vissza az elvontság és szükkörüség a tárgyakra nézve régibb