Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

Előszó

12 Petöfi-Könyvtár történetünknek az a kiválósága, milyenné lehetett volna s más viszonyok közt kellett volna is lennie. Régi jó erdélyi nemes székely családból eredt. Elég kellemes anyagi viszonyok közt, kiváló tanárok, köztök egy pár nagyhirü tanár vezetése alatt tanult a középiskolában. Már ott az ifjúság irott heti lapjában s az önképzőkörben kitűnt. Igen komoly, kissé magába vonult, méla ifjú volt, telve ábrándos hazafisággal, nagy képek álmaival, remegő képzelődéssel, melyet a költői képesség egy kedves, nemes és bájos vonása még emelt s valami vonzó humor, a nevetséges oldalok finom megfigyelése szószerint lebilincselővé varázsolt. Ritkán hallottam valakit oly érdekesen elbeszélni valamely történetet. Nemcsak jól figyelt meg, hanem jól is vett észre s a lényeges azonnal megkapta figyelmét A lényegesnek ez a csoportosítása aztán jellemezte előadását s megfelelő módon szemléltetővé tett. Emiatt elbeszélőt és regényírót, esetleg drámaírót vártunk belőle. Ámde nem egyszer mondta nekem, midőn ezekről beszélgettünk, hogy benne egy ki nem fejezhető kritikai tartózkodás vagy inkább belső szemérem megrontja az önbizalmat s az elemzés kényszere megbénítja az alkotás kedvét. Ezért ebbeli kísérleteit soha nem adta ki, sőt erre tudtommal próbát sem tett.