Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

118 Petőfi- Könyvtár azokban a hanyagul odavetett pórias kifejezésekben és szertelen nagy mondásokban találta büszkeségét ö is egykor — s talán lehettek pillanatai, midőn hízelgett magának, hogy a Felhők dicsőségéből egy sugár ő reá is esik. Valóban sajnálkoznunk kell a kortársak annyira helytelen ízlésén, hogy a kemenesi duda megvesztegethette jó érzéköket, mert Székelyben oly tehetség nyomai tűntek föl, amely az 50-es évek költészetét kedvezőbb körülmények közt esetleg más és sokkal helyesebb irányba terelheti vala. De igen éleselmü s egyszersmind találó megjegyzés Erdélyi részéről éppen Székelyre vonatkozólag, hogy az ő szerencsétlensége és egyúttal mentsége mint költőnek az, hogy az 50-es évek elején lépett föl, midőn az íróknak nem volt egy nemesebb irányú köre, amelyben testületi szellem és jóakaratú, bizalmas kritika fejlődhetett volna ki. A .Komló" bizonyosan nem pótolhatta egy ilyen irói társaság hiányát, mert hiszen maga Székely is így nyilatkozik az ott dőzsölő czimborákról: S a barátim ? ... az egyiket Majd a vízkurára küldöm, A másiknak, harmadiknak, Negyediknek itt a kölcsön. Szeszélyd. 68. 1. E körülmény okozta, hogy tehetsége nem fejlődhetett helyes irányban, mert hiányzott az a „négyszemközti bizalmasság", amely — Erdélyi szerint