Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

Pető fi-t anulmányok 115 Kiteríti szárnyát Elsötétül minden. Csak az égen látszik Egy lemenő csillag, Reménység csillaga, Mely engemet elhagy! . . . Azok a madarak A híg levegőben Elvesztek — egy fehér Pont látszik csak éppen . . . Repülő hattyúk 1 ha Szállhatnék veletek: A tengerbe vetném Nagy, nehéz lelkemet. Szeszélyd. 103. I. Ott a hol . . . Ott a hol a Duna habja Az én hazám földét futja, Ott sírtam én nagyon sokat — Ott sírtam én egész félnap! Az a folyó vitt tégedet, A mék'be a könnyem esett — Ezt adtam borravalónak, Hogy szépen vigye hajódat! Az a szellő vitt tégedet, Mely elsuhant arczom mellett, S levett arról minden rózsát, Hogy behintse hajód útját! Az a hajó vitt tégedet, Amelyik az én lelkemet Még látom a lobogóját. . . Szőke kis lány, Isten hozzád ! U. ott 251. 18*