Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

Pető fi-t anulmányok 109 csak: milyennek mutatkozik Székely a Szeszélydalok-ban? Amint én Ítélem : egy czinizmusra hajló tehetséges ifjú költőnek, aki Petőfit és Heinét komolyan tanulmányozta s akire Petőfinek leginkább pessimistikus költeményei voltak hatással és ébresztettek benne is rokon gondolatokat és érzéseket. Ezen hatásnak köszönheti a Szeszélydalok legnagyobb része származását s az eredetiségre való törekvés okozza, hogy költőjük a czinizmusban túl tesz Heinén s a pessimismusban olykor a Felhők legsötétebb darabjain is. íme tehát Székely is beleesik abba a hibába, amelyet Lisznyaynál és Szelesteynél tapasztaltunk s gyakorlatilag öntudatlanul is katonájává szegődik a Szelestey-féle elmélet egyik sarkalatos tételének, hogy t. i. Petőfit nemcsak tanulmányozni kell, hanem irányát tovább is fejleszteni. A különbség köztök — leszámítva az egyéni tehetség fokozatában rejlőket — csak az, hogy amíg Lisznyayék Petőfi népies irányát tartják szem előtt és erre alapítják működésüket: Székelyt pessimismusa érdekli s a csárda és fokos mindössze is csak 1 — 1 költeményében fordulnak elő. A Petőfi Felhői-ről és ezekkel rokon hangulatú költeményeiről eddig háromféle vélemény nyilvánult irodalmunkban. Voltak különösen régebben, akik Heine- és Shelley-utánzásnak tartván őket, nagyobb súlyt nem is helyeztek reájok. Voltak ismét olyanok, akik az ezekben nyilvánuló hangulatot divatos világfájdalomnak minősítették, amelyet Petőfi magára erőszakolt. Tudtommal Meltzl Hugó a legelső, aki