Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

100 Petőfi- Könyvtár hogy az eredeti szépségéből bár egy vonás is megmaradna. Mintha csak valami kezdő muzsikus kínozná Beethoven valamelyik hatalmas alkotását. És mégis Szelestey talán ezzel a módszerrel is többre megy vala, mintha erején felül merve, a költészet újjáalakításán fáradozik. Legalább nyomon követve Petőfi szebb költeményeit, akarva nem akarva belemélyedt volna azok szépségeibe és az alkotás titkaiból is föltárult volna előtte egy-egy. Az idézett példák azonban ebben a zsánerben magokra állanak és Szelestey, midőn a gyengeség erőt vett rajta — amint láttuk — nem marad hű Petőfihez, hanem más költőket is mímel. Ismétlem azonban, hogy ez csak egyes gyönge pillanatokban történik és akkor is önkénytelenül, mert Szelestey úgy a Falu pacsirtájában, mint a Kemenesi czimbalomban, tervszerűen és öntudatosan igyekszik már ösmert elméletét megvalósítani. Mondjunk hát búcsút az idegen benyomások iránt fogékony lágyszavú költőnek s lássuk Szelesteyt, a reformert. Mindenekelőtt azonban nézzünk egy kissé körül és tájékozzuk magunkat. A színhely: Kemenesalja; legtöbbször kemenesalji kocsmák. Személyek: a költő, mint szalonbetyár, különféle átváltozásokban. A czélt, amelyre törekszik, ösmerjük. De amíg Lisznyay tágabb körben működik ennek megvalósításán, költőnket kizárólag csak a Kemenesalja érdekli A közös elméletből is a „jól gondolt tájszavak" és „jellemző kifejezések" általánosításán