Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Második fejezet: 1862-1876.

60 Petőfi-Könyvtár jedelemre nézve tekintélyesnek mondható alkalmi irodalmat termett. Most csakis a költő haláláról szóló irodalomnál maradva, érdekes, hogy ezúttal és most először, a mozgalom Erdélyből indult ki. Ugyanis 1874 augusztus 2-án (jul. 31-ike helyett tartatott meg ekkor közbejött akadályok miatt) Maros-Vásárhelyt Imreh Sándor nyomdász indítványára egy „Petőfi-emlékünnepély" tartatván, ezen Csató r. k. lelkész Szász Bélától egy emlékbeszédet olvasott fel a költőről életrajzi vázlat alakjában s ebben említve vannak elestének körülményei is. E hely így szól: Még vannak, akik „látták az átszellemült szabadság-költő elmélyedését, melyben az ágyúdörej közepette is a szférák zenéjére látszott hallgatni; még él gr. Lázár Albert,

1) ki a segesvári csatában szintén részt vett, s Bem visszavonulását, Zeyk Domokossal és Daczóval személyes bátorsággal fedezte és rohantában a hídnál álló Petőfihez odakiáltott — látva a támadó kozák feléje irányzott pikáját — hogy „parírozzon"; de akkor már benvolt az öldöklő fegyver a legnemesebb szívben s a hős csak annyit mondhatott: „már késő" és aláhanyatlott."

2) Ezt, amit a közlő Kelet hírrovata, mint addig nem ismert adatot, külön is kiemel, Szász Béla ') Meghalt Marosvásárhelyt, 1884. 2) Kelet. 1874. Vezérczikk. 173. sz. 178-179. sz. (Két tárcza. Petőfi-emlékünnepély.) Az ünnepély műsorát 1. u. o. 175. sz. V. ö. 195. sz. (A P. síremlék ügye. Kozma Ferencztől.) Fzt az adatot még 1. Vas. Újság 1874. 525. 1.