Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Harmadik fejezet: 1877-1878.

88 Petőfi-Könyvtár Jegyezzük meg végül itt még azt, hogy a Manasses-féle hazugságoknak s más, a szibériai fogságról szóló regéknek, mégis volt az az eredményűk, hogy a hirtelen felkölt érdeklődés a szibériai foglyok kutatása iránt éppen oly gyorsan leapadt. Ezt Jókai elismeri a Petőfi-társaság II. közgyűlésén tartott megnyitójában, pedig több tekintélyes hazafitól kapott 1877 folyamán felhívást, hogy a társaság nevében tegyen lépéseket a kormánynál az aggodalom eloszlatására. A lépés megtörtént: „hanem ekkor a véletlen vagy talán a furfang közbehoz egy ármányos csalót, — mond Jókai ki felhasználja a közérdekeltséget együgyü álarczásságra s a mi kegyeletteljes kutatásunkból csinál egy nevetséges paródiát, szélesre taposva az alig sejtett nyomokat, amiket aztán a világra szóló harcz északi szele (t. i. az orosz-török háború) végkép eltakart hóíuvataival. De ez mégsem oldott fel bennünket azon kötelezettség alól, hogy kedvezőbb idők fordultával, nemzetünknek e kérdés iránt teljes megnyugvást szerezzünk." így szól Jókai, de ez a későbbi kutatás, mint ismeretes, elmaradt.