Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Harmadik fejezet: 1877-1878.

84 Petőfi-Könyvtár ban volt, csak e tavaszon tért haza s ezek az írástudatlan emberek kevésbe is vették, de határozottan állítják az elmondtakat.

1) Ez volt az a nevezetes hír, mely utóbb annyi tintát fogyasztatott el, melyről azonban már akkor azt írták a Magyar Polgár-nak Héjasfalváról, hogy az ilyenek hiresztelői ezt csak haszonlesésből teszik. Azt hiszik, hogyha régi honvédsírt felásnak s a csontokat Petőfiéi gyanánt mutatják fel, pénzt kapnak. Gergely János, ki 1875-ig Héjasfalván lakott, sohasem híresztelt effélét, csak most, hogy Oláhországból újra visszakerült, beszéli őket.

2) E kalandos híresztelésekre a Neue Temesvarer Zeitung 187-ik számában, ugyan névtelenül, de világosan Heydte (Freiherr von Heydt) följegyzései alapján megjelent Authentisches über Petöfi's Ende in der Schlacht bei Schassbutg am 31. Juli 1849 cz. a. egy, a lap első oldalán álló czikk, mely lényegében ugyanazokat tartalmazza a költőről, melyeket mint Heydtetól származottakat már röviden láttunk s mely adatokat Lengyel a maga adataival megegyezőknek tart, de e mellett oroszosztrák szempontból elbeszéli a csata egész menetét. Kár, hogy az illető térképet nem mellékelt hozzá. Kiindulása az, hogy a költő ott volt a csatában s minthogy utóbb magyar táborban nem látták, tehát *) Vasárnapi Újság. 30. sz. Kelet. 172. sz. 2) Vas. Ujs. 509. 1. s utána a többi lapok. V, ö, Petőfi-társ. Lapja. 1877. il. 96. 1.