Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)
Harmadik fejezet: 1877-1878.
Petőfi eltűnésének irodalma 83 az egész hirlapi zaj nem ingatta meg abban, hogy a költő nem él. 1) Érdekesebb ennél az, hogy miként a Vasárnapi Újság írja, számos levél érkezett hozzá az ország minden részéből, melyeket azonban, új adat nem levén bennök, félretett. Közölt azonban egyet ÚjSzékelről Murvai Sámuel birtokostól, mely az illető hosszas kutatásainak eredményeit adja elő s a következőket tartalmazza. Petőfit a kozákok Bem kocsija elrablásakor a csata végén annyira megsebesítették, hogy csaknem halva maradt a héjasfalvi határon. Eltávozván az ellenség, magához tért s bemászott Héjasfalvára egy Lapadat Nyikuláj nevű oláh telkére s bebujt egy csomó szalmahulladékba. Ezt megtudta reggel egy Vonicza Tódor nevű oláh, kivonszolta onnan s bosszújában, hogy a magyarok őt is meghurczolták, mondván: „várj, én is bosszút állok", a sebeiben nyögő Petőfit agyon verte s a kapuba kidobta. Ennek még élő szemtanúi Héjasfalván : Gergely János 60 éves, Lapadat Nyikuláj és Fodor István 53 éves lakosok. A holttestet aztán onnan egy héjasfalvi Lőrincz Samu nevü ember egy másik (ismeretlen) társával fölvette és eltemette Héjasfalva alsó vége déli részén egy kis patak partján, az u. n. Nagy Zsigmond luczernása belső felében. A sír helye akkor eléggé látszott s még most is látható. Mindez eddig azért nem került napfényre, mert Gergely János Oláhország') Petöfi-társ. Lapja. 1877. II. 96. 1. 6*