Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Harmadik fejezet: 1877-1878.

Petőfi eltűnésének irodalma 73 jöttek. A Pétervárt maradottakról azt mondta, hogy szintén el fogják őket bocsátani s „a megnevezett künlevők közül eljövetelekor bányamunkán maradtak : Petőfi, Kiss István, Nagy Gábor, Tóth Sándor Déváról, Kiss Ferencz, Pataky Sándor és Nagy Ferencz stb. stb." Pétervárról elindultak 285-ön, közülök vagy 100-an Olaszországban maradtak, előtte ismeretlen okból, a többiek Bécsig jöttek s onnan szétoszlottak. Mindnyájan orosz útlevelet kaptak, volt neki is; de Mocson egy Nagy Ferencz nevű írni tudó emberrel kérvényt Íratott a belügyminisztériumhoz valami szolgálatért s ehhez csatolta. Ez a tartalma azoknak az óriás hazugságoknak, melyekkel Manasses fölverte, mondhatni az egész ország nyugalmát, sőt a külföldi lapok némelyike is a legnagyobb érdeklődést árulta el s a P. N.J. vezérczikket írt róla, melyben Oroszországot a népjog teljes lábbaltapodásával vádolja, ha ezek igazak.

2) Azonban Manasses (és nem Monosses) maga sem tudta, hogy milyen port ver föl. Útleveléért a Vasárnapi Újság azonnal kérdést tett a belügyminisztériumhoz s kisült, hogy kérelme nem ment oda be;

3) Kolozs-megye alispánja pedig tüstént A kihallg. jegyzőkönyv szószerint közölve Kelet. 1877. 131. sz. Magyar Polgár. U. o. jun. 11. Reggeli lap. Petőfi él. Kivonatban Vasárnapi Újság. 1877. 24. szám. Magyarok szibériai fogságban és P. 2) Magy. Polg. 136. sz. «) U. o. 375. 1.