Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Harmadik fejezet: 1877-1878.

72 Petőfi-Könyvtár 9 hétig kórházban feküdt. így került ő 200 más beteg társával a muszkák kezébe, kik Bukarestbe, onnan Pétervárra vitték, hol 5 évet dolgozott az ólombányában. Ekkor 1854-ben a Badenczol 8. ezredbe sorozták, hol 1877 január 23-ig szolgált s elbocsátották január 24-én 385 forint útiköltséggel. Még az nap hajóra szállván, a jeges tengeren Észak-Amerikába, onnan 3 havi út után Velenczébe, onnan vasúton Bécsbe értek, honnan ő 3 napi veszteglés után 5 forint úti segélylyel Kolozsvárra s május 10-ikére A.-Szovátra haza ért. Vallomásában elmondott egy csomó képtelen helynevet, ahol tartózkodott, kapott 1854-ben két sebet a jobb kezén és feje balfelén, meg tudta mondani, hogy Petervárt 2775-öd magával volt fogoly, kiket szétosztottak, de vele még 482-en maradtak. Itt jön aztán a Petőfire vonatkozó rész. Midőn ő Pétervárról haza indult, még többen ott maradtak, kikből 9-et a míveltebbek közül, 9-et a nép osztályából tartózkodás szerint is megnevezett. Amint értesült, ezek is indulóban voltak hazafelé s köztök volt „egy Petőfi nevezetű, kivel többször személyesen beszéltem, — mond ezek során — hozzávetőleg kora 60 év felé jár, ki magát nős és gyermekesnek mondotta Magyarországon. Ezen úri ember nem volt beosztva a hadseregbe, hanem előbb az ólombányában mint munkás, később ugyanott mint felügyelő volt, kit azon minőségben ott is hagytam." Megnevez aztán párt, akik vele Kolozsvárra