Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Harmadik fejezet: 1877-1878.

Petőfi eltűnésének irodalma 67 egyházáról ugyanekkor azt írta a Nemzeti Hírlapnak, hogy ő 1867 október 10-én Ároktőn találkozott oly emberrel, ki akkor került csak haza 1849 óta szenvedett szibériai fogságából s szerinte még több száz honvéd maradt ott.

1) Ugyanekkor (1877 május) jelent meg a Temesi Lapok-ban egy czikk egy temesvári jó állásban levő lakos elbeszélése nyomán. E szérint ő 1872-ben Budapesten találkozott Malinowski- és Wisniewski nevü lengyelekkel, amaz varsói, emez poseni volt. Mindketten az 1863-iki lengyel forradalom után mint foglyok Szibéria ólombányáiba kerültek, honnan 1869-ben hatuknak sikerült megszökni s a Kaukázuson át Konstantinápolyba menekülni. Majd 1872-ben Budapestre kerültek, itt útiköltséget kapván, Svájczba mentek, hol még mindig laknak. Közülök Malinowski beszélte, hogy az ő csoportjában volt 17 lengyel, 24 magyar s köztök Petőfi is. „Oszhajú, lesoványodott, de izmos csontú" ember volt, neki izenetet is adott át, ha Magyarországra kerül, de nem ismervén jelentőségét és Svájczba igyekezvén, az izenetet közönyből elhallgatta. Szerinte a költő nem tudott németül (nb. tudjuk, hogy tudott!) s ezért egy Szabó nevü fogoly volt a tolmács köztük. Közlő azt hiszi, hogy e két menekültet kellene kihallgatni, ha a költő nyomára akar a nemzet jutni. Az érdeklődés ezzel föl volt keltve, a hírt föli; Vasárnapi Újság. 1877. 268. 1. 17. sz. 6*