Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Második fejezet: 1862-1876.

Petőfi eltűnésének irodalma 55 ráismerni Petőfire, noha az író az előszóban óv is e felfogástól e szavakban : „ismerős alakokat... ne keressen e regényben az olvasó". Azonban már akkor, midőn 1863-ban először megjelent, mindenki meg volt róla győződve, hogy Jókai előtt általánosságban Petőfi alakja lebegett, noha a részletekben kevés hűséggel. T. i. Jókai nem egyenesen Petőfit, hanem egy oly alakot mutatott be, aki egyik előkészítője a forradalomnak, küzd érte, fogságba kerül s a forradalom után változott viszonyok alatt önmagát rombolja össze, mert megnyugodni, megalkunni nem tud. Volt ilyen alak is nem egy irodalmunkban s talán nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy Pusztafiban Petőfit, akit még arczkép szerint is leír (25. 1.) s néhány mondását is idézi (26, 29, 71—72, 77—83. lap ) és egy, a forradalomban vele rokon szerepet játszott költőnk alakját egyesítette (az olvasó kitalálja, kiről van szó), mint az Eppur si mouve regényében tette Kisfaludy Károlylyal és Katonával. De itt az öntés éppen nem sikerült, nem lett belőle az az egységes alak, melyet tervezett. Az uj földesúr-ban már nem maga Petőfi, hanem az ál-Petőfik egyike szerepel. E regénye 1863-ban jelent meg s a 11. fejezetben (A szerencsétlenség mint iparüzlet) szerepelteti a költő alakjában föllépő szélhámost, körülbelől ugyanazon vonásokkal, melyeket az előbbiekből már ismerünk; 1) Mindenütt az Összes müvekre értendő a lapszám.