Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Második fejezet: 1862-1876.

46 Petőfi-Könyvtár felé ballagott le. Kevéssel ezután lenn a réten tolongás támad, az ágyuk elnémulnak, a sorok megbomlanak, a katonák a hegynek menekülnek, mert a kozákok a Küküllő berkei mellett megkerülték a kis serget. A balszárnyat is muszka dsidások nyomják meg, lenn a völgyben oldalt és hátulról támadják meg a futókat s maga a táborkar is be van kerítve. E pillanatban a balszárny vezére a táborkartól 30 lépésre újra Petőfit pillantja meg. „Sándor, jer ide!" — kiált rá, nyergébe akarván emelni; de a jövő perczben dsidások rohannak köztök el. E perez óta senki sem látta őt. Másodszor a Hon adott pár czikket róla 1867-ben.

1) Ezek oly változatot beszélnek el, melyek némelyeknek pihenni nem tudó képzelődését a mai napig kisértik számtalan változatban. Ezek elseje szerint a költő a csatában nem esett el; hanem elfogatván, fölismerték s mint veszélyes egyént, a szibériai ólombányákba hurczolták. Még regényesebb adatokat tartalmaz az ezt követett tárczaczikk. Írója, egy névtelen (éppen ez a baj!) honvédtiszt, látta őt a hegyoldalon nehéz sebében egy kartács-golyótól találva, mely megritkította a honvédek sorait s legényét ápolására küldte. Patakként omlott melléből a vér s maga mondta, hogy neki már vége. Utóbb e legénytől N.-Galambfalván hallotta, 1850 februárjában, hogy >) Petőfi sorsáról. 141. sz. V. ö. Jókaitól Petőfi??? Hon. 122. sz.