Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Első fejezet: 1849-1861.

38 Petőfi-Könyvtár faludi Elek elbeszélése szerint Petőfi 1849 késő őszén a Szilágyságban Bölcskén több napig időzött nála. Ezt megczáfolta Körösi Csorna József (600. I.) Szerinte az öreg szeretett dicsekedni azzal, hogy mentől több menekültet rejtegetett, de Petőfi ott sohasem járt. K. S. K. Csongrádról azt írta, hogy ő Petőfivel 1849 aug. 10-ikén Aradon Rech tímárnál találkozott, hogy 1850 telén Bárányi földbirtokosnál, utóbb Marczaltőn rejtőzködött br. Isztriczné, (Üchtritzné) szül. Amadé grófnénál, Veszprém-m.ben (635. 1.). Vadona János (u. ott) Pécsett egy Kaboda A. nevű gyógyszerészszel találkozott, ki azt erősítette, hogy a költő 1859 végén egy Asztalos nevű barátjánál rejtőzködött Békés-Csabán, de hogy onnan hová ment, nem tudja. Kiss Elek (u. ott) azt írja, hogy ő G. J. sopronmegyei birtokostól hallotta, hogy 1850-ben Kolozsvárt gr. L. úrhölgy az akkor nagy nyomorban sinylő Petőfi javára aláírási ívet köröztetett s maga G. J. is adott kisebb összeget. Majd 1854 nyarán Győrmegyében K. L. (Kápli Lajos) ev. lelkésznél töltött egy éjet, aki felismerte, mint gyermekkori tanulótársát. Boér Antal (XIX. sz. levél, 636. I.) Kovács Lenczinétől (szül. Kabos Zsófia) Pesten 1850 tavaszán hallotta, hogy Petőfi él s Nagybánya környékén egy nőegylet őrködik fölötte. A Nefelejtsben egy névtelen levélíró H. volt forradalmi kapitánytól hallotta, hogy Zilahon ráismert a költőre egy deszkát áruló székely ifjúban. Bartha János Tiszabecsről (649. 1.) írja, hogy a segesvári csata