Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Első fejezet: 1849-1861.

Petőfi eltűnésének irodalma 35 a költő a szebeni csatában, augusztus 4—5-ikén esett el s ott is van eltemetve.

1) Kuthy Emil (XXIX. sz. levél) N.-Kanizsáról azt írja, hogy őt a dévai kapitulatio után mint foglyot N.-Szebenbe vitték' s ott több, a segesvári csatában elfogott honvédtől hallotta, hogy Petőfi elesett. Kivált egy nagyon megvagdalt honvéd beszélte, hogy mikor már ő fogva volt, látta a költőt a csata végén az erdő felé menekülőben ; azonban nem érhetett el addig, „mert a vérjszomjas kozáksereg iszonyú szúrásai terítették le őt és számtalanokat." Amint a csatatéren ide-oda hurczolták, látta a költőt halva is; de alig lehetett ráismerni, mert leszuratása után arczára még számos kardvágást mértek. A csata után, teszi hozzá, „az egész sereg fel volt lármázva a hős halálával."

2) Egy névtelen levél Fejéregyházáról,

3) mely a Magyar Sajtó 1861-iki folyamában (febr.) jelent meg, szintén azt bizonyítja, hogy a költő nem esett foglyul; de oly körülmények közt maradt el a futóktól, hogy menekülnie teljes lehetetlenség volt s a senkinek sem kegyelmező ellenség legyilkolta vagy futás közben egyenként vagdalta le, kiket beérhetett. „Petőfi ágyúink mögött volt gyalog, s az ellenségtől hátulról kerittetve be, el nem hagyhatta a csatatért." Kurzot is bekerítették a muszkák, ») U. ott. 1860 XXI sz. lev., 649. 1. s) U. ott. 1861. 56. 1. ») XXXVI U. ott. 106. I. 2*