Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Első fejezet: 1849-1861.

24 Petőfi-Könyvtár Ennyi, mit saját szemeimmel láttam. Leirom azt is, mit aztán később felőle hallottam. A sebesültek és halottak összeszedésével egy régi ismerőm, nyugalmazott hadnagy Toldi is meg volt bízva. Tőle tudom, hogy azon helyen, hol Petőfi eleshetett, b. Heydte rendezé a halottak eltakarítását. Egy alkalommal a báróval találkozva a beszédet a csatára vezettem, s tudakoltam tőle Petőfiről. Tőle hallottam, miszerint igen jól emlékezett, hogy egy hegyes állszakálu szőke egyént látott az országút mellett egy mellén kapott dsidaszurás miatt elesve, s mint mondá, hogy talán neki ez alak fel sem tünt volna, ha mindkét nadrág és zubbonya zsebeit kifordítva nem látja, s abból egy csomó összeirogatott papirt kihullva nem lát. A helyet, hol ez lehetett, megmagyarázva bizonyos valék, hogy Petőfi volt, mert az alig volt 100 lépéssel idébb, hol utolszor láttam.

1) — Sírja felől vélte még egyszer és utoljára Petőfit az országút egy kanyarulata iránt." Nem hiszi, hogy csalódott volna, mert míg ö lóháton a falun s a csaknem 3/s mértföldnyi tanorok mellett eddig jutott, addig azt a pontot, hol látta, Petőfi is elérhette sebesen futva. A személyben pedig azért nem tévedhetett, mert addig alig egy-két gyalog futót hagyott el, e tájra_ pedig nem juthatott volna el a csatatérre szétszórt gyalog. A szemben és hátulról bekerítő lovasság közé jutott hát P., honnan élve vagy nehezen sebesülve is kevesen menekültek. A hegyre a menekülési út messze volt. Ez lehetett d. u. 5—6 óra közt. !) Az új leírásban nincs említve, hogy a Heydte által leirt halott szőke volt, utóbb Heydte is barnának mondta.